Szokás szerint (mióta Bella hozzánk költözött ez szinte mindig így van) hű túratársammal kerekedtünk fel kora délután egy kis tréningre és sétára a határba. A tréning egyszerű labdavisszahozástól egy kis távolról irányításból és eldugott laszti keresésből állt. Aztán amikor meguntuk (nyilván én, mert a labi sosem unja meg) a labdázást felkerekedtünk, hogy meglessük a nem…