Első publikálás ideje: 2015. szeptember 08. még a korábbi honlapomon. Ez a cikk jelenleg csak itt elérhető.

Életem első szarvasbőgés megfigyelése rendkívül jól sikerült, így nem volt kérdés, hogy rövid időn belül újra kint leszek a kertvégében…

Ma úgy alakult, hogy volt egypár órám kimenni, bár az időjárás nem volt éppen kedvező. Lógott az eső lába, és kifejezetten hideg volt. Ez sem tántorított el és kimentem a kukorica földünk végében futó kis útra. Itt találkoztam a múltkor egy bikával, most is ide vártam. Mire kiértem eleredt az eső, beálltam egy fa alá és akkor vettem észre, hogy a múltkori helyen ismét ott várt egy szarvasbika , bár a párától és az esőtől igazán jó kép nem sikerült róla, de azért megörökítettem.

Rövid avardobálás után tovább is állt a nádas felé.

A következő pár óra várakozásban sok minden nem történt, a nádasban elvétve egy-egy rövid bőgő hang kíséretében ide oda vonultak a szarvasok a kiszáradt napraforgóban meg fácánok üldözték egymást nagy ricsajjal.

Lassan az eső is elállt, sőt a nap is kisütött, még utoljára mielőtt a fonyódi domb mögött lebukott. A mellettem lévő karámban pedig a két ló unottan legelészett, mindig a fák közt beszűrődő nap sugarait követve.

Nekem meg maradt a harc a mérhetetlen mennyiségű szúnyoggal valamint a szintén megszámlálhatatlan hernyóval akik mind magasabbra akartak mászni mindenen ami az útjukba kerül, hogy aztán felérve a csúcsra leessenek.

Aztán ahogy közeledett a hét óra úgy élénkült meg egyre jobban a nádas. Az ágak töréséből tudtam, hogy nemsokára fotózni fogok valamit. Reméltem, hogy szarvast.

Úgy is lett, a bokrok közül előbukkant egy rövid sétára a mai második szarvasbika.

Kicsit viccesen festett a fején a nádas maradékával – mintha bújócskázni akarna.

Aztán úgy ahogy jött visszament és hangos bőgéssel jelezte, hogy harcra kész.

Már éppen menni akartam amikor valami újabb mozgásra lettem figyelmes, egy fiatal nőstény érkezett meg vacsorázni.

Ügyet sem vetve rám sétált be a kukoricásba falatozni, látszott a mozgásán, hogy ez egy jól bejáratott étterem.

Sokan talán nem is gondolják, hogy ilyen közel a házakhoz ekkora vadmozgás van.

Sajnos a vacsoraidő nekem is eljött, na nem azért, mert annyira éhes voltam, hanem a fényviszonyok drasztikus romlása nem tette lehetővé tovább a fotózást. Lesz még folytatás….