Akik régóta követik a blogomat bizonyára tudják, mennyire szeretnék rókát, rókákat fotózni. De a róka a kis ravaszdi nem az az állat, aki csak úgy pózol egy fotó kedvéért. Sajnos a körülmények nem kedveznek itt a környéken a róka fotózásának, de aki nem adja fel az általában ér el sikereket is.

A történet a fotók készítése előtt kezdődött egy nappal…véletlenül jártunk erre persze fényképezőgép nélkül, amikor csak úgy az út mellett vakarózott a kis szőrgombóc. Már akkor tudtam , hogy a következő napon ott fogok ülni egy rejtekhelyen és várom, hogy visszatérjen a kis ravaszdi.

Nos felszerelkezve némi csalogató csirke zuzzával másnap kimentem autóval oda ahol előzőnap láttuk a kis állatot elhelyeztem a távkioldós masinát közvetlenül a sejtett kijáró előtt visszaültem a kocsiba és vártam. Másfél órán keresztül semmi….illetve ami nekem nem jött jól, de a kis falu dicsérete ahol lakom, hogy konkrétan mindenki aki elhaladt mellettem kerékpárral megállt beszélgetni, illetve aki kocsival jött és látásból ismert valamennyire megkérdezte, hogy tud-e segíteni. Ez nagyon jó dolog, de a róka fotózását nem viszi előre. Aztán amikor már majdnem haza indultam volna megérkezett a párom is egy újabb adag csirkemaradékkal, amit szépen elhelyeztem a bokrok előtt.

Ezt a kis vöröskabátos valószínűleg már nagyon közelről szemlélhette, mert ahogy visszaültem a kocsiba meg is jött… Felbukkant az apró fejecskéje a bokrok között és figyelmesen szaglászott. aztán óvatosan előmászott de minden közeledő autó hangjára megrezzenve lelapult a fűbe.

Sajnos nagyon-nagyon rossz helyen vert tanyát, egy elég forgalmas út és kerékpárút mellé. De azért sikerült pár fotót készíteni róla, fejlődni van még hova. A képek 400 mm-en készültek 5.6 os rekeszen iso 12500 as érzékenységen egy Canon 5D mark 2-es géppel. Sajnos a fény miatt a záridők elég alacsonyak lettek és állvány se volt nálam. Ha lesz jobban sikerült kép a következő napokban, arról természetesen beszámolok majd.