A közelmúltban a párommal pár napot Egerben töltöttünk, és ha már ott voltunk felfedeztük a környék pár látnivalóját is, amiket most be is mutatok.Sokan inkább tavasztól kora őszig járnak nyaralni, kiélvezve a jó időt, napsütést. Nekünk ez a téli időszak jutott, de nem nagyon bánjuk ezt. Mire végigértek a szövegen és a képeken ki is fog derülni miért.

Tehát szikrázó napsütésben indultunk Balatonról végig autópályán haladva Gyöngyösig, ott viszont letértünk és a hegyi szerpentinen haladva meg is érkeztünk a télbe.

Üvegmanufaktúra – Parádsasvár

Az első megállónk Parádsasváron volt, egy üvegfújó manufaktúrában. Amit ott láttunk az maga volt a csoda. Az, ahogy a mesteremberek formázták az izzó üveget, míg végül alakot öltöttek a tárgyak nem mindennapi látvány.

Mindenképpen megéri megnézni, és a bemutató interaktív, tehát van lehetőség kipróbálni is a fújást. És mivel téli időszakban nincs olyan sok látogató, így végig családias a hangulat. Mindenki mindent lát egészen közelről.

Szerettünk volna saját poharat is készíteni, de erre aznap már nem volt lehetőség. Ezért később még visszatértünk kétszer is. Először kifújni a bögrét, utána hazafelé elhozni a kész terméket.

Mályinka

A második napunkon – igaz csak átutazóban – de eljutottunk Mályinkára is.

Útban a falu felé ilyen építmények vannak az út mentén.

Korábban egy workshop keretein belül már eltöltöttem itt egy bő hetet, így tudtam mire számíthatok. Sőt azt kell, hogy mondjam pont ez az ok amiért ide visszajöttem, és elhoztam a páromat is. Az emberek végtelenül közvetlenek, segítőkészek. Az első ott jártam óta felépült kilátóból gyönyörű panoráma tárul a szemünk elé.

Található itt egy helytörténeti gyűjtemény, a Dózsa György utca 32. szám alatt, amit mindenkinek érdemes megnézni.  A korábban említett alkotótábor ideje alatt készítettünk egy dokumentumfilmet is róla. A film a Hellowood tábor alatt készült 2012-ben, helyszíni hangmérnökként vettem részt a készítésében.

A film ide kattintva megtekinthető!

Ha a házikó zárva lenne, csak Béla Bá’t kell keresni és a zár kinyílik, sőt ő az aki mindenben tud segíteni, amiben kell.

Ha már Mályinka, akkor nem szabad elmenni pisztráng nélkül….a lilafüredi füstölt és nyers pisztrángot tudniillik itt készítik, tehát közvetlenül az előállítótól lehet venni. Mondjuk nem olcsó, de mindenképpen megéri!

Aggtelek

A cseppkőbarlang szintén egy olyan látnivaló, amit nem baj, ha az ember télen néz meg. NINCS tömeg! Annyira nincs, hogy a vezetett túránk alkalmával csak mi ketten és a túravezetőnk volt a barlangban. Sajnos az úr nevét elfelejtettük megkérdezni, de lefotóztuk, így kérem ha magára ismer, vagy valaki felismeri jelentkezzen.

Az egy órás túránk több mint másfél óra lett, jót beszélgettünk, és olyan információk, történetek is elhangoztak, amik a futószalag túrák alkalmával nem biztos.

Ja és amit majdnem elfelejtettem, ilyenkor egész közelről figyelhetők meg a téli álmot alvó denevérek és a csak télen képződő jégoszlopok is.

Eger

A szállásunk a Hotel Eger volt, erre sok szót nem is vesztegetnék, szép szobák, jó welness, svédasztalos reggeli vacsora fejedelmi étkekkel, és itt kóstoltuk a Juhász Testvérek co-val dúsított rosé-ját is, amiből azóta be is szereztem pár palackkal.

Ha már Eger, akkor vár. Kicsit többet vártunk tőle (az egriek körében nyilván most nem leszek népszerű), a sümegi vár például messze lekörözi, viszont a vezetett túra informatív volt , az előadó közvetlen és vicces.

Hazafelé útba ejtettük a Kékestetőt is, de sajna köd volt.

Az utolsó megállónk az otthon előtt a pákozdi Katonai emlékpark volt.

És hogy keretes legyen a történet ebben a bejegyzésben az első és az utolsó képet telefonnal fotóztam ( Huawei p9 ). A többit Canon eos 5d mkII-vel jellemzően Yongnuo ef 35/2 objektívvel, kivéve Eger látképét ( Canon ef 70-200 2.8L) és a Kékestető-kilátót ( Canon ef 70-200 2.8L x2 ef extender).