Napra pontosan egy hónapja jelentkeztem legutóbbi bejegyzésemmel a hóvirágokról. Most egy teljesen más történetet dolgoztam fel, mégpedig egy legó figura(az is lehet, hogy kínai hamisítvány) kalandjait egy fülbevaló megszerzéséért.

Egy aquilaphoto.blog.hu nevezetű oldalon találkoztam először hasonló fotóval, akkor rögtön el is döntöttem, hogy én is csinálok hasonlót egyszer. Aztán kerestem lego figurákat, amit sokan jeleztek is, hogy adnának, de valahogy elsikkadt a történet. Szombaton viszont a fonyódi használtcikk piacon belebotlottam pár egyenként csomagolt figurába. Megvettem kettőt, és most ,hogy egy kicsit több időm volt kattintottam jó sokat… ( az a fránya gyufa nem annyira kiszámítható).

De hogy ne csak egy sima fotó legyen ezért felfűztem a képeket egy történetre, ami lejjebb görgetve fog kiteljesedni.

Tehát nevezzük plasztik hősünket Kalandornak aki egy hosszú, hosszú útra indul, hogy megtalálja a titkos barlangot, ami az áhított fülbevalót rejti. A barlangot sűrű erdő rejti, és olyan magasan van egy sziklafalban, hogy csak indákon át közelíthető meg a bejárat.

Sötét járatok vezetnek egyre mélyebbre a szellemhegy gyomrába, ahonnan a hírek szerint még senki sem tért vissza élve. Bár azt mondják, hogy a foglyul ejtett lelkek meg tudnak szabadulni, de ahhoz a legnagyobb és legkegyetlenebb csontvázőrt kell legyőzni.

Aztán egy félreeső zugban Kalandor megtalálja a kincset, amit viszont nem vihet ki a barlangból.

Sajnos Kalandor lelke is fogságba kerül. Most várnia kell örökké, vagy amíg egy újabb bátor harcos ki nem szabadítja.

Kicsit a készítésről: a barlangi képekhez állványt és távkioldót használtam, a kintiek kézből készültek. A technika egy Canon Eos 5d mark2-es gép, egy Canon EF 50/1.8-as objektív volt 13 mm-es közgyűrűvel, hogy a közelpontja kisebb legyen. A kinti képek viszonylag egyszerűek voltak, 800-as érzékenységen készültek f8-as rekeszértéken, itt a nehézséget az adta, hogy a gépet el kellett ásni kicsit, hogy szemmagasságból készüljenek a képek.

A benti fotóknál iso 1000 es érzékenységet állítottam, 1/50-es záridőt és f4-es rekeszt. Itt a nehézséget az adja, hogy a gyufa szinte biztosan nem úgy fog elégni, ahogyan azt előre megtervezed.

Zárásként egy werkfotó, a borítókép készítéséről.