Mint ahogyan az a címben olvasható, mostanában kicsit elkerül a szerencse. Ez betudható annak is, hogy kevesebb időm van kimenni a természetbe. Illetve ez így ebben a formában nem igaz, sokat megyek, de szinte mindig jön velem a kis (már nem is olyan kicsi) négylábú családtagunk, Bella.

Az ő energiakisugárzása, futkározása gyakorlatilag minden élő állattal tudatja már idejekorán, hogy jövünk. Így elég nehéz értékelhető fotókat készíteni. Szarvasokról sajnos nem is sikerült, csak ezt az egy dokumentarista jellegűt még a bőgési időszak elején.

Azért volt pár alkalom, amikor egyedül voltam sétálni, akkor azért rendszerint találkoztam a szokott helyeken őzekkel.

És volt amikor egész közel is kerültem egy-egy gyanútlan példányhoz.

 Bízom benne, hogy az év hátralévő része azért még tartogat pár bemutatni való fotót számomra.