Van több bejáratott őzes helyem itt a környéken, ahová rendületlenül járok ki elég gyakran megfigyelni és fotózni ezeket a csodálatos állatokat. Akik követik a blogot, láthatják, hogy mostanában nem volt őzes bejegyzés, ami nem véletlen, mert az utóbbi időben nem nagyon találkoztam őzzel a szokott helyeken.

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ma igen, de a válasz nem ilyen egyszerű.

Mert ugyan vannak képek de nem ott készültek ahol az eddigiek. Az történt, hogy az M7 autópályán haladva vettük észre egy jó ismerősömmel, hogy a pálya mellett egy lehajtó környékén egy nagyobb csapat őz legelészik és napozik. Akkor mindjárt nem tudtam kimenni megnézni őket, de munkából hazafelé menet arra vettem az irányt. És ha nem is az egész csapat, de 5-6 egyed megvárt. Őket cserkésztem be nem éppen az alkalomhoz illő öltözetben, elég hangosan közeledve a jeges fagyott földön.

Készült pár kép a bokrok tövében legelésző hármasról és egy magányosan arrébb kószáló bakról amikor a semmiből – nyilván nem onnan, mert teleportálni még nem tudnak, hanem a nádas takarásából- egy riadt bak ugrott el megadva ezzel a többinek a menekülési parancsot.

Nem is zavartam őket tovább, mert inkább majd pár nap múlva visszanézek állvánnyal és egy 1000 mm-es objektívvel a közelebbi képekért.