ÁTVETT TARTALOM!! Ezzel a címmel jelent meg írás az PetaPixel oldalán, ami picit clickbait cím, jobb lett volna, ha idézőjelbe teszi a szerző, ahogy én is. A cikk azonban nagyszerű, ezért lefordítva leközlöm én is, főleg azért, mert nem csak az esküvői fotózásra vonatkozik.
Szerző: Shelly Mantovani, esküvői fotós az Egyesült Királyságból.
Kék színnel főzöm hozzá az eredeti (illetve a Márk által fordított és általam átvett ) tartalomhoz a saját véleményemet. Nem biztos, hogy ez az igazság, de most jelen helyzetemben így gondolom!!
“A profi esküvői fotózás halott. A változás elindult, mindenhol ezt látom magam körül. Azok a fotósok, akik valaha 2000 fontot kértek egy esküvőért, ma egy ezresnél is kevesebbért vállalnak melót. Díjnyertes fotográfusok vállalnak másodállást, hogy kiegészítsék a bevételüket, mert nem engedhetik már meg, hogy főállásként esküvőt fotózzanak. És ez az egész egy mocskos kis titok.
Egyrészt tágult a piac, mert sok valóban tehetséges szolgáltató is megjelent, más részt a telítettség valóban lefelé nyomja az árakat. Nehéz különbséget tenni köztük, mert bizony sokan egy workshopon készült képekkel próbálják eladni magukat.
Zárt csoportokban, privát beszélgetésekben suttogunk arról, hogy ilyet még senki se látott. Hogy mindenki küzd. Pánikoló profik, akik az elmúlt tíz évben egy korrekt életszínvonalat tudtak elérni, ma fillérekért dolgozó fotósokká alacsonyodtak.
A minap a Facebookon olvastam egy erős középkategóriás fotóstól, hogy többé nem tud megélni az esküvői fotózásból, mert már mindenki 1000 font alatt dolgozik.
Arról is látok posztokat, hogy profi fotósok három különböző brandet futtatnak a neten, hogy három különböző árszínvonalat tudjanak képviselni, és arról, hogy a kezdő fotósok 15 órás rendelkezésre állást + jegyesfotózást fotókönyvvel 1200 fontért vállalnak.
Hallom, hogy régi motoros fotográfusok panaszkodnak az újonnan érkezők özönlése miatt, hogy 800 fontos árszínvonalon lépnek be a piacra és elviszik az ügyfeleket. Ez egy korszak vége…
Hát…az a nagy helyzet, hogy kezdők mindig is voltak. Én is egy voltam közülük egyszer, és kétségtelen, hogy te is az voltál.
Vettem egy frakó fényképezőgépet, csináltam egy weboldalt és hirtelen bekerültem az üzletbe. 450 fontot kértem egy esküvőért. Gőzöm nem volt az egészről és nem volt biztosításom sem. Nem volt tartalék fényképezőgépem, nem beszélve a tartalék objektívekről. Nem voltak olyan cuccaim, mint rádiós kioldók, fényformálók, egy tucat akku és 20 SD kártya a zsebben…basszus, még egy vakum se volt!
Aztán ahogy nőtt a tapasztaltom, úgy nőttek az áraim, végül egy lettem azon főállású esküvői fotósok közül, akik az “álmaikat élték”. Nem kerestem milliókat, de eleget, hogy fizessem a hitelemet és cipőt vegyek a lábamra.
Mi még nem tartunk itt….
És arra is emlékszem, hogy hogyan panaszkodtak a befutott fotósok, hogy a kezdők elveszik a munkájukat. Hogy már nem kifizetődő a munka. Én meg azon tűntődtem, hogy miért nem? Én jól elvoltam. Mit csináltam, amit ők nem tudtak?
És most újra itt vagyunk.
Az esküvői fotózás halott.
Talán a menyasszonyok és a vőlegények értékelik már kevésbé az esküvői fotográfiát?
Nem gondolnám.
Mi itt az Egyesült Királyságban nem vagyunk annyira oda a fotózásért. Úgy látjuk, hogy kicsit hiú dolog, és évek múltán értékeljük csak, amikor már túl késő. De az ügyfelek még mindig akarják a fotózást.
Vádolhatjuk a magazinokat is, akik irreális elvárásokat adnak a menyasszonyoknak és a vőlegényeknek…de ez sem igazán a valóság. Ha valaki azt mondja nekem, hogy túl drága vagyok a számára, két különböző esküvői blog cikkeit küldöm vissza neki, amikben azt tételezik, hogy az esküvői büdzséjük jelentős részét a fotósra költsék.
Az esküvői helyszínek hibája?
Néhány területen az esküvői helyszínek árai exponenciálisan növekedtek, ismerek olyanokat, akik 10-20.000 fontot kérnek csak bérleti díj gyanánt…aztán hallgatom a fotósokat, akik azt mondják, hogy a pár túl sokat költött a helyszínre, így nem jutott pénz a fotósra. Az érem túloldala azonban az, hogy ismerek olyan helyszíneket is, amiket aprópénzért lehet bérelni, és ezekről a helyekről is ugyanazon fotósok panaszkodnak, hogy a menyasszonynak nem volt elég büdzséje a fotósra. *Sóhaj
Nem hinném, hogy ez lenne a probléma.
Beszélhetnénk a fotós workshopokról, hibáztathatjuk ezeket is, hogy kiadják a “titkokat”.
Fotósok fotósokat képeznek arra, hogy ellopják az ügyfeleiket. De mindig is voltak módok arra, hogy megtanuljuk a fotográfiát…én könyvekből tanultam, amikor kezdtem. Manapság sok más érdekes útja van annak, hogy csiszold a tudásod és finomhangold a munkamódszered, legyen az a YouTube, a podcastok vagy a négynapos workshopok egy rakás szpíkerrel a világ minden tájáról.
Én is könyvekből, és más fotósoktól tanultam, de ugyanakkor a mára megszerzett és biztonsággal, készségszinten használt tudásomat egy saját fotószakkörön igyekszek is továbbadni az érdeklődőknek… Négyen kezdtük, mostanra húszan járnak hozzám…
Beszélhetünk arról is, hogy a kezdő fotósok és a közepes fotósok minősége mennyire összemosódott, köszönhetően a sokkal jobb fényképezőgépeknek, és hogy nincs már komoly különbség minőségben egy újonnan induló fotográfus teljesítménye és egy olyan fotós teljesítménye között, aki tíz éve a szakmában van. És akkor ne is említsük, hogy a zsebedben lévő iPhone, vagy az új mirrorless rendszerek mire képesek manapság.
De nem hinném, hogy ezek lennének a felelősek a helyzetért.
Itt azonban elmondanám, hogy ez nem csak a fotósok ügye, hanem az egész esküvői iparágé. A virágosoktól kezdve a sminkeseken át, mindenkitől azt hallom, hogy ez az egész lefelé ível már. A Brexit-effektusról hallok pletykákat. A változás szelét hallom.
És most már tudom, hogy mi az igazi probléma. Végre kimatekoltam.
A változás.
Az esküvői iparág megváltozott. A hirdetési módszereink megváltoztak. Megváltozott az, ahogy fotózunk és megváltozott az, ahogy vezetjük a vállalkozásunkat.
És mi nem szeretjük a változásokat, mi a szokások rabjai vagyunk. Mi úgy szeretjük csinálni, ahogy mindig is csináltuk. Mert az hozott pénzt. Az működött. Mindig is így csináltuk.
De most nem működik, és mégis, újra és újra mindenki ugyanazt csinálja, amit eddig csinált…
Azzal a különbséggel, hogy mostmár őrülten kétségbeesett módon csinálják. Hálózatépítés! – kiáltozzák. Stílusos fotózások! – mondogatják. Szórd a pénzt a Facebook hirdetésekbe, posztolj az Instagramra naponta tízszer! Végig-végig ugyanaz a régi sz.r.
Ez itt egy kissé nyers megfogalmazása az a valóságnak… khm a valóságnak.
Állj meg! Itt az idő, hogy változtass! Itt az ideje, hogy máshogy tekints a vállalkozásodra, hogy új módszereket vezess be. Mert a régiek már nem működnek. Itt az idő, hogy visszatérj az alapokhoz, készíts számvetést és találd ki, hogy mit tartogat a jövő. Ideje befogadni új technológiákat, a munkád bemutatásának új útját-módját, vagy épp új módszereket az ügyfelek megközelítésére.
Vagy panaszkodhatsz tovább, hogy az újoncok lenyúlják az üzletedet.
Lásd a változást! Légy része a változásnak!”
Eddig tart a cikk eredetije… innentől egy kis összegzés következik: Nos a saját véleményem az, hogy nem halott a fotózás, mert manapság a felgyorsult internetes világban már mindent a képek adnak el, minden szolgáltató nyomul az instán, facebookon, stb. Hogy miért is? Aki hosszabb távon gondolkozik, és az esküvői fotózást választotta hivatásául, azokat is el kell, hogy érje akik még csak nem is tervezik az esküvőjüket. Ha négy-öt éves távlatban vizsgáljuk csak meg ezt a kérdéskört, kiderül, hogy a jelenleg 16-18 éves korosztály (persze mindig lesznek idősebb házasulandók) már az instagrammot és az egyéb közösségi felületet tekinti kiindulásnak. Ezért ott kell lenni, naponta, kétnaponta posztolva fent kell tartani a figyelmet. Mire ez a korosztály az esküvőt tervezgeti már ott kell lenni abban a szűk körben ahonnan választani fognak. Persze sokat számít (talán a képminőség mellett ugyan olyan fontos) a szimpátia is, de semmit sem ér, ha nem találnak rád az ügyfeleid.
Sokan mondják, hogy azért szeretnek fotósként dolgozni mert minden munka más, mindig új helyeken új emberekkel dolgozhatnak, de nem szabad elfelejteni, hogy a séma nagyjából ugyan az. Ebben a közegben kell megújulni, motiváltnak maradni. És ez az ami már nem mindenkinek megy. Egy foglalkoztatott esküvői fotós (köztük én, illetve a feleségemmel együtt mi is) évente nagyjából 30 esküvőt fotóz, ami nem kis szám. Erre készülni kell, fel kell dolgozni a lehető leggyorsabban és a legjobb minőségben. Nem biztos, hogy könnyebb mint a havi fixxel végzett irodai munka.
Tehát, ha dolgozol folyamatosan és jó vagy (folyamatosan megújulsz) nem fognak befolyásolni az éppen érkező újak. Ez egy természetes folyamat mindig lesznek, és mindig lesznek olyanok is, akik felhagynak a fotózással. A foglalási táblázatunk azt mutatja, hogy bizonyosan működik a dolog amiben mi gondolkozunk. De ugyanakkor egy pillanatra sem szabad hátradőlni, megnyugodni. folyamatosan fejlődni, fejleszteni kell, hogy lépést tudjunk tartani a világgal.
Tekintsétek meg a munkáimat ide, ide, vagy ide kattintva… Igen manapság a legelterjedtebb (vagy inkább leg dinamikusabban fejlődő platform az instagram) de erős még a facebook is. A harmadik egy esküvő fotósokat tömörítő szaknévsor, ahonnan szintén érkezhetnek és érkeznek is megkeresések….
Vagy kattintsatok az ajánlatokat és referenciáinkat tartalmazó oldalra!
Szerző: Shelly Mantovani, esküvői fotós az Egyesült Királyságból. Fordítás, és a magyar változat szerzője: Korecz Márk.
A magyar nyelvű cikket ide kattintva olvashatjátok a Fotósarok.hu oldalon.