Mostanában, ha időm engedi akkor az udvarra kihelyezett etetőre járó madarakat próbálom lefotózni az öreg nagytelével több, (de inkább) kevesebb sikerrel. Sajnos ha nem emeltem az érzékenységet akkor bemozdultak a képek, az alacsony zársebesség miatt, megfelelő zárérték mellett meg túlzott mértékű volt a zajosodás. Hiába a 7d (aps-c szenzormérethez képest) jó zajkezelése más irányba kellett mennem.

A technika tökéletesítésében nagy segítségemre volt két – nyugodtan mondhatjuk így – szakember, Benei Ákos és Cserjés Gábor akiknek fantasztikus fotói láthatók (a nevükre kattintva) többek közt ilyen Pentacon 500 manuális objektívvel. Az ő tanácsaikat megfogadva próbálom tökéletesíteni a technikámat, de sokat kell még tanulnom. A legfontosabb dolog egy távkioldó lenne, mert ami most van az sajnos beadta a kulcsot- elküldte az utolsó kioldásjelet. Addig is amíg ezt nem sikerül beszereznem egy alternatív technikát használok a képek elkészítéséhez, amire talán azt is mondhatnánk, hogy így könnyű, de a nagyok közül is sokan így csinálják és hát nem garancia önmagában a jó képre. Szóval a megoldás egy csodalámpásban rejlett. Na nem az Aladin  félében, hanem a Magic Lantern nevű szoftverben. Ez -erre alkalmas- Canon gépekre feltelepítve előhozza azok rejtett tulajdonságait. Külön a szoftvert nem fényezném, arra elég rákeresni a neten. Nekem most a mozgásérzékelésre történő exponálásra és az ezzel együtt beállítható késleltetett sorozatra volt szükségem méghozzá tükörfelcsapással. Így az élességet manuálísan beállítva, az objektívet lerekeszelve -a nagyobb mélységélességért- csak a körülményeket kellett úgy beállítani – a megfelelő beszállóággal- hogy a madarak a kiszemelt helyre repüljenek és a gép már exponált is. Amíg nem jön meg a távkioldóm így fotózom őket, de utána se ásom mélyre a technikát.