Mégsem a pár nappal ezelőtti volt az utolsó kiruccanás.

Kicsit belefáradva a karácsonyi ücsörgés, tv nézés és evés spirálba elhatároztuk a párommal, hogy egy kicsit kimozdulunk a szobából. Ebben a gyönyörű napos időben sétálunk egy kicsit azokon a területeken amerre vadakat szoktam fotózni.

Az előzetes útvonaltervezések szerint 10-15 kilométeres séta várt ránk jobbára lakatlan területeken, de helyenként nagyon közel haladva a házakhoz és a „szélső” utcákhoz.

Kezdésnek a kert vége után található nádas felé indultunk, ahol pár napja egy kisebb őz csoportot kaptam lencsevégre az utolsó fényekben  . Ebben a helyszínben most sem kellett csalódnunk, a három őz ott várt minket a párás ellenfényben türelemmel.

tura_oz-4

Na erről nincs kép (mert előző este kint voltunk fotózni a faluban és úgy maradt beállítva a gép), mert mindegyik fotó az elején kiégett.

tura_oz-3

Mire menni készültek a legelészés után addigra észbe kaptam és sikerült egy két képen dokumentálni, hogy ott voltak.

tura_oz-5

 

Innen egy jó hat kilométeres séta következett egy vadátjárón át mezőkön, nádason keresztül a szomszédos településre. Nem sok mindent láttunk egy-két kósza fácánon vadlúdon és a világító toronyként magasodó fonyódi kilátón kívül.

tura_oz-10

tura_oz-12

Beérve Fonyódligetre a régi hangár felé mentünk a szélső utcákon keresztül, amikor igen komoly meglepetésben volt részünk. Alig 20-25 méterre az utolsó embertől akivel találkoztunk egy 6-7 fős szarvas csapatba botlottunk. Szó szerint majdnem orra estünk bennük, ahogy az út mellett pihentek, majd megriadtak a hangos beszélgetésünktől és tovaszáguldottak a nádas belseje felé. Annyira meglepődtem, hogy fotózni is majdnem elfelejtettem. Csak akkor tértem magamhoz és csináltam pár kockát amikor már majdnem mind eltűnt.

tura_oz-13

tura_oz-16

 

Innen az Ordacsehi bekötőút irányába haladtunk tovább egy régi földes úton. A nyomokból ítélve nem csak mi járunk erre, hanem a helyi vadpopuláció majd minden tagja itt közlekedik. Ennek ellenére a következő négy kilométer eseménytelenül telt. Fotóztam párat, mert a fények jónak tűntek, de inkább tájat meg a kilátót mert azok ugye nem futnak el.

tura_oz-19

tura_oz-20

Mire kiértünk az autópályán átvezető hídhoz szépen le is bukott a nap a horizont alá befestve az eget vörösre, narancsra és kékes-lilára. Persze ekkor a szinte nulla fényekben minden megelevenedett körülöttünk. Egy őzet sikerült elcsípni viszonylag használható beállításokkal búcsúzóul, de aztán következett a záró másfél kilométer a falun keresztül a házunkig.

tura_oz-22

Így tizenhárom kilométer és bő négy óra séta után zsibbadó lábakkal estünk be a kapunkon, de olyan látványban volt részünk és olyan élményekkel gazdagodtunk, hogy azt mondom megérte.

tura_oz-29