A múlt hétvégén – 15-20 – fotós társammal abban a szerencsében volt részünk, hogy részt vehettünk egy teljes napig tartó workshopon Baricz Katival. Annak, aki ismeri Katit és a fotográfiához való hozzáállását gyakorlatilag nem is kell tovább olvasnia, mert tudja mi lehetett.

Aki viszont nem tudja, mire gondolok ezalatt, az most nem is biztos, hogy most megtudja soraimból. Az írói vénám eléggé kevés ahhoz, hogy az élményt, a jelenséget szavakba tudjam önteni. De azért megpróbálom.

A foglalkozás 10 órakor kezdődött egy beszélgetéssel, bemutatkozással. Ekkor még nem került elő a fényképezőgép, mindenki beszélt magáról egy kicsit és hallgattuk egymást és Katit. A délelőtt további részében kicsit ismerkedtünk a modellekkel(Máriával és Adriennel), a helyszínnel (a Fonyódi Kulturális Központ volt a főhadiszállásunk)és egymással. Kati nagyon lelkesen – mindenkire odafigyelve és mindenkinek időt szánva- magyarázta a beállításokat, és a fellelhető fény kezelését.

Az ebéd előtti etapot egy kültéri – street – fotózással zártuk, a helyszínek a Dísz téren és az aluljáróban voltak. (Ez egy eléggé speciális helyszín, hiszen kevés fény van, tehát a lehetőségek korlátozottak.)

Aki idáig eljutott az olvasással, annak bizonyára feltűnt, hogy nincs elárasztva a bejegyzés képekkel. Nos, ennek az az oka, hogy nem nagyon fotóztam, inkább figyeltem Katit, leginkább azt, hogy hogyan oldja fel, illetve hangolja magára a modelleket. Meg ezek az alkalmak nem is arról szólnak, hogy valaki meglője élete képét, és amúgy sem etikus az így elkészített képeket sajátunkként publikálni.

Az ebédszünet után az egyik kedvenc külső helyszínemre, a romos állapotú egykor szebb napokat is látott Sirály Szállóba vonultunk ki. Nagyon örültem neki, mert volt egy régóta tervezgetett – vázlatként az egyik modellemmel el is készített – képötletem, amihez pont az hiányzott, ami az egyik aznapi modellünkben Audrey-ban megvolt. Ami nem más, mint a sok tetoválás a lábakon. Amikor volt egy lélegzetvételnyi szünet a fotózásban el is szivárogtunk elkészíteni a kívánt képet. A fényt a folyosó szobaajtaján besütő nap adta, ez világította meg a modellt.  Határozottan jónak értékelem az eredményt.

Ezután visszatérve a főhadiszállásra, még a könyvbemutató előtt volt lehetőség egy egylámpás beállítás gyakorlására is, annyi csavarral, hogy a derítést egy tetőablak biztosította. Hogy azért legyen képem feltöltve a napból, ezért ilyen képeket teszek ide a bejegyzésbe. De ugye ezeknél az a minimum, hogy elmondom, hogy nem az én ötletem se a fény, se a háttér, és a modelleket sem lehetett nagyon kimozdítani a háttér elől.

A nap zárásaként Kati bemutatta a most megjelent Egyszerűen Ember című könyvét, ami egy kötelező darab mindenkinek, aki fotózással foglalkozik.

Nos, hogy mit adott nekem ez a nap?

Rendkívül sokat. Energiát, fényeket, ötletet, jó képet, új ismerősöket és BARICZ KATIT !