Kódolt-e a mai magyar labdarúgásban a kis csapatok megszűnése?

A válasz természetesen nem (vagy igen?), mert mindenkit támogatunk, minden feltételt biztosítunk, egyre több az igazolt labdarúgó, valahogy mégis sorra oszlanak fel a kisebb (és a nagyobb) települések alacsonyabb osztályú csapatai. Pedig most ugye kint voltunk az EB-n, soha nem látott mennyiségű pénz ömlik a fociba. A pár éve még a megyei első osztályba vágyó csapatok az életükért küzdve a megyei negyed osztályban próbálkoznak. Valamikor az NB háromban vitézkedő települések csapatai már nincsenek.

Persze aki idáig eljutott a bejegyzés olvasásában felteheti a kérdést, hogy miért foglalkozom ezzel. Nos a személyes érintettség vezényel és az elején feltett kérdést meg sem akarom válaszolni (nem is biztos, hogy megtudnám). Az elmúlt 4-5 évben három csapatban rúgtam a bőrt, és abból kettő már megszűnt, egy meg annak köszönheti a fennmaradását (ha kimondjuk, ha nem), hogy a szomszéd városban előbb lehetetlenült el a foci.

Az okok mindig hasonlóak vagy játékos hiány, vagy pénzhiány vet véget a működésnek, vagy ezen két tényező együttes feltűnése. Tehát a blog továbbra sem a fociról fog szólni, de mindenképpen meg szerettem volna köszönni a Balatonújlaki csapattársaimnak, a sportegyesületnek, a csapatért dolgozóknak a lehetőséget, hogy egy ilyen családias társaságban focizhattam, kis időre még a csapatkapitányi karszalagot is viselhettem.

Viszlát srácok!