Megléptem azt a lépést, amire 3 hónapja még nem is gondoltam…

Nem untatnék semmit a fotós előéletem állomásaival, ezért csak nagy vonalakban írnék pár szót.Nagyjából tíz éve (lehet hogy kicsit több) foglalkoztat komolyabban a fotózás, ennek megfelelően én már digitális géppel kezdtem. Az első komolyabbnak mondható gépem egy nagyon dslr-re hajazó de bridge gép volt (panasonic DMC fz-20).

Aztán jöttek a dslr-ek szépen sorjában Canon EOS 350d, 20d, 550d, 700d, 60d, 7d, 5d, 5dmk2…. Nyilván eközben az objektívparkot is szépen fejlesztgettem.

Az 5dmk2-nél volt egy kis szünet a fejlesztésben mert ez egy olyan váz volt ami már majdnem minden igényemet kielégítette. Jó lett volna kicsit pontosabb autófókusz, és egy picit jobb zajtűrés. Ez a gép kiszolgált több szezont a hozzá tartozó fix objektívekkel. Az objektíveknél éreztem egy kis fejlődési lehetőséget, ezért az aktuális szezon előtt Sigma Art fixekre váltottam.Itt jött a szezon első problémája: Az 5d2 (legalábbis az enyém) egyszerűen nem működik rendesen a sigma objektívekkel, kalibrálás, dokkoló ide vagy oda. Asztalon, vonalzóval, tesztábrával pontos, de élesben nem volt az.

Lépni kellett, ezért hirtelen felindulásból egy fotós barátomtól megvásároltam az ő 6d-jét. Rettentően sokat javult a helyzet, de azért nem lettem maximálisan elégedett. Az 50-es objektívvel (sigma) már néha f1.8-2 körül is bátorkodtam dolgozni. De a 24-es pontosságának még mindig a megfelelő fény mennyiség volt a feltétele. (Itt ketté válhatna a történet, mert sok esetben, sőt a fotósok nagy részének bőven elég az a pontosság, amit ez a rendszer tud. Viszont én abba a táborba tartozom, akik szeretnek a lehetőségekhez és a témához mérten a legkisebb mélységélességgel dolgozni. Például akár egy esküvői buli során – kevés – fényben is nyitva (f1.4-f2) használni az objektíveket, és a vakuval vagy led panellel tényleg csak deríteni. Ez azt eredményezte, mivel tévesztgetett az af, hogy rendkívül sok – utólag feleslegesnek mondható- expó ment egy-egy esemény során a vázba csak azért, hogy ott legyen a megfelelően éles fotó is köztük.

Sokat töprengtem, hogy mi lenne a megoldás – kiegészítő extra világítás, de ez megöli a bulit, rekeszelés, de ez meg nem tetszik…. váltás, de ez meg nem olcsó, pláne szezon közben, azonnal….

De aztán felfigyeltem egy fotós ismerősöm – akinek követem a munkáit – egyre több bejegyzésére, ahol ott szerepelt a technikai leírásban ez a két betű: RP . Rendre nagyon kis f értékkel párosítva. Itt még dilemmában voltam, majdnem Sonyra váltottam közben, de ugye adapterezve az ef bajonettes objektívekkel nem az igazi. Két esküvő között lecserélni egy komplett rendszert nem biztos, hogy kifizetődő, így ez mindig csak tolódott. Közben egyre többet olvastam a Canon tükör nélküli Full frame gépeiről. Voltak érvek pro és kontra. De ami a legfontosabb volt a csere szempontjából, hogy majdnem natívan kezeli az ef objektíveket, nagyon érzékeny az af rendszere, és van benne szemkövetés.

Aztán úgy adódott, hogy volt szabad 2 órám Budapesten, és a korábban említett fotós ismerősöm, Urbán Balázs is pont ráért, így összehoztunk egy kis field tesztet az ő RP vázával és az én Sigma objektívjeimmel (ez fontos volt, mert nem akartam obikat cserélni, így jól kellett hogy működjenek ezzel a vázzal is).

Tettem ide pár teszt képet, 24, 35 és 50 -es sigmákkal szigorúan 1.4-en és aktív szemkövetéssel. Igen, élesek, mind…  majd két óra után abszolút KELL EGY ILYEN GÉP érzéssel távoztam Balázstól. Innentől már csak idő (és pénz) kérdése volt, hogy beszerezzek egyet.

Múlt héten végre meg is érkezett a váz és az adapter, rögtön használatba is vettem, mert a hétvégi esküvőn már nagy szerepet szántam neki.

Első benyomások: Az én véleményem is ez, és nagyjából mindenkié, akivel eddig találkoztam: kicsi. Már-már túl kicsi ahhoz, hogy komolyan vegyék, aki a profizmus illúziójának ilyen módon történő fenntartása miatt venne ilyet, felejtse el. Amitől féltem, hogy a fogása is kényelmetlen lesz, nem igazolódott be, mert az még határon belül van, bár tény, hogy ilyen szempontból sem ártott volna, ha kicsit nagyobbra méretezik a gyárban. 

Na de milyen vele fotózni:Itt van az ereje… sok sok fanyalgó tesztet olvastam, láttam, akik szerint gyenge az af, lassú és pontatlan. Ez számomra érthetetlen, mert bevallom Sony-t még csak kipróbálni volt lehetőségem, így nincs viszonyítási alapom, de a fent említett gépvázaim közül messze ez a leggyorsabb és pontosabb eddig.

A menü rendszere abszolút szokható, majdnem ugyan az mint a korábbi modelleké (főleg azok live wiev nézetében), így ez nekem nem okozott gondot. 

Vannak viszont bosszantó dolgok benne. Például nincs gomb az érzékenység és a fehéregyensúly azonnali állítására. Persze magyarázható ez azzal, hogy ez csak nálunk számít munkagépnek, tőlünk fejlettebb országokban a lelkes amatőrök vesznek ilyesmit, meg hogy menüben könnyen elérhető helyen vannak az állítási lehetőségek. Nekem személy szerint nem hiányoznak, mert rendszerint auto iso-n fotózok, és rawban. 

A másik ilyen megszokást igénylő dolog az,(minden milccel így van) hogy a keresőben látható kép, eleve csúszásban van a valósághoz képest, így ha aszerint exponálunk lemaradunk a pillanatról. Egy esküvő elég volt, hogy tánc közben is ráérezzek erre a csúszásra. Mondjuk emiatt egy foci-kézi meccsre nem biztos, hogy ezt a vázat vinném. De egy átlag rendezvény, riport munka vagy esküvő simán hozható vele.

A harmadik ami a felhasználás miatt nekem nagyon gyorsan tanulandó, a single és a servo mód valamint spot af és a szemkövető mód közti váltás gyorsasága kell, hogy legyen. Ehhez le kell vennem egyenlőre a szememről a gépet és a kijelzőn pötyögve váltani. Amúgy nem kellene, mert gombokkal is elérhető, és a belső keresőben is látható ez közben, de valahogy – talán a dslrek miatt- egyenlőre így áll kézre/szemre.

A negyedik az, hogy után gyártott akksival (tudom, ez az én hibám vettem volna gyárit) nem jelzi, a merülést, hanem egyszer csak kikapcsol…Apropó akkumulátorok: Élesben használva a gyáriakkal 450 képet tudtam készíteni (kettő van, mindkettővel) az után gyártottak 600 képre voltak jók (valamivel nagyobb kapacitásúak a gyáriaknál papíron is) de ugye minden jel nélkül letottyannak, ami nem annyira jó. Magyarázat ehhez, hogy hogyan tudtam túlszárnyalni a gyári adatot: ha nem használom rögtön kikapcsolom a gépet, tekintettel arra hogy elég gyorsan harcra kész, miután bekapcsoltam.

Mielőtt lehúzós cikk lenne belőle, azért leírom azt is, hogy 2000 kép körül készült vele az első esküvőn, és mindegyik pontosan fókuszált lett. Napsütésben, kevés fényben, sötétben vakuval és nélküle is. Meg lehet izzasztani az af rendszert, de ahhoz tényleg érezhetően kevesebb fény kell, mint a többi vázam esetében. Szemre egy árnyalattal kevésbe tűri a zajt, mint a 6D, de abszolút a vállalható határon belül van. És tekintettel arra, hogy a képeimet általában 12-14 megapixeles méretben adom át, minden esetben utómunkázva ez is jelentősen csökkenthető. A másik fontos dolog, mivel stabilan és pontosan teljesít az af  f1.4-1.8 értékeken is (a sigma artokkal amik élesek itt is), ezzel nagyon sokat nyerek egy egy szituációnál érzékenységben.Tesztet nem végeztem, megtették már ezt egypáran, (katt ide) igyekeztem használhatósági szempontból bemutatni egy kicsit a gépet.

Szóval ha összegeznem kellene, örülök, hogy megtettem ezt a lépést, egyértelműen megérte. Ha még sikerül egy kicsit csiszolódnunk, akkor a munka tempójára sem lehet majd panaszom, de úgy mint mindenben és mindennel itt is a gyakorláson van a a hangsúly.

Ha az esküvői képek is érdekelnek, kattints ide: KATT