Szokás szerint (mióta Bella hozzánk költözött ez szinte mindig így van) hű túratársammal kerekedtünk fel kora délután egy kis tréningre és sétára a határba. A tréning egyszerű labdavisszahozástól egy kis távolról irányításból és eldugott laszti keresésből állt.
Aztán amikor meguntuk (nyilván én, mert a labi sosem unja meg) a labdázást felkerekedtünk, hogy meglessük a nem messze lévő territóriumon a múltkor is látott őzeket. Az őzek elég pontos, és kiszámítható állatok, ahol egyszer háborítatlan területen látsz egyet, nagy valószínűséggel ott rendszeresen előfordul. Így volt ez ma is…megláttam az állatot ellenfényben, pont ott ahol terveztem, csak sajnos eléggé messze.
De azért fotóztam…a mellékelt képek készültek.
Ilyenkor Bella is lopakodóban mozog, nem ugat, csak a lábam mellett oson és figyel (pedig sosem tanítottam neki). Sajnos nem sikerült elég közel menni és a szél sem volt a legjobb, így megneszelt minket a fotóalanyunk…el futott a nádas felé.
Búcsúzóul még azért egy fonyódi kilátós képet is lőttem a rend kedvéért. Legközelebb majd egy másik útvonalon közelítve talán kisebb távolságból is tudom majd fotózni az aranyőzet.